Miért nem érezzük jól magunkat akkor sem, amikor elvileg minden rendben?

Volt már olyan érzésed, hogy

igazából nincs okom panaszkodni, mégis valami nem stimmel?

Működik az életed.

Teszed a dolgod.

Haladsz.

És mégis ott van egy furcsa feszültség, üresség vagy nyugtalanság.

Sokan ilyenkor azt gondolják.

 "Biztos hálátlan vagyok."

"Másnak rosszabb."

"Majd elmúlik."

De nem erről van szó.

Nem az a baj, hogy rossz az életed

 Hanem az, hogy ritkán vagy benne

A legtöbben nem boldogtalanok.

Hanem fejben élnek.

Gondolatok között.

Elemzésekben.

Nem megfelelő kérdésekben.

"Mi lesz?- "Mi volt?-"Mit rontottam el?

A jelen egyáltalán nem hangos.

Nem követel semmit, csak vár.

Amikor minden "oké", de te mégsem vagy ott

Ez az az állapot, amikor:

• pihensz, de nem tölt
• beszélgetsz, de nem kapcsolódsz
• csinálod a dolgokat, de nem érzed magad bennük 

Ilyenkor nem megoldás kell.

Nem új cél.

Nem több motiváció. 

Hanem megérkezés a jelenben.

Sokan azt hiszik a jelenlét valami különleges dolog.

Pedig sokszor csak ennyi:

• észreveszem, ha megfeszül az állkapcsom
• észreveszem, hogy szaporábban veszem a levegőt

És amikor a figyelem visszatér, valami elkezd oldódni.

Nem feltétlenül leszel boldogabb.

De valóságosabb leszel.

És ez sokszor többet ad.

Talán nem veled van a baj

Lehet, hogy nem több erőfeszítésre van szükséged.

Hanem kevesebb zajra.

Nem arra, hogy jobban csináld.

Hanem arra, hogy észrevedd, hol vagy most.

Ez volt az a felismerés, ami engem is elindított ezen az úton, hogy egyszerű eszközöket, kérdéseket kezdtem el használni.

Ha te is érzed, hogy valami ilyesmi történik benned, akkor nem vagy egyedül.

És lehet, hogy nem egy válaszra van szükséged, hanem egy pillanatra,

ahol végre jelen vagy.