Mi történik, ha jelen van a gyermeki kíváncsiság?

Egy gyermek nem kér visszaigazolást. Nem vár elismerést.

Egyszerűen jelen van. Őszinte, nem számít számára mások véleménye, és kimondja,

amit gondol. A felfedezés iránti vágy természetes könnyedséggel létezik benne.

Milyen lenne mindenre úgy tekinteni, mintha most látnánk először?

Hogyan tudnánk többet ebben az állapotban lenni a mindennapokban?

Talán kevesebb felesleges információval.

Kevesebb ítélkezés önmagunkkal szemben.         

Több nevetéssel magunkon.

A felgyorsult világban sokszor nem az a kérdés, hogy hogyan fér bele mindez

a munka és a család mellé, hanem az, hogy milyen minőségben vagyunk jelen.

Elég egy pillantás egy gyermek szemébe.

Abba a csillogó szempárba, amely nem kér semmit, csak jelen van, 

és csodálkozva tekint a világra. Hát nem varázslatos?

Nincs velünk semmi baj. Csak elfelejtettük, hogy ez a gyermeki én mindannyiukban

ott van. Nem tűnt el, csak háttérbe szorult.

A tömérdek információ között elmerülve fontosabb lett a külső megerősítés,

mint a belső nyugalom. Pedig amikor újra kapcsolódunk ehhez

a részünkhöz, merünk nagyot álmodni, eltűnik a kétely, és újra 

hinni kezdünk önmagunkban.

Nem számít, hol tartasz jelenleg. Ez a részed mindig elérhető. Nem kér cserébe semmit.

Csak azt, hogy jelen legyél.